Egy olyan ruhadarabról lesz szó a mostani posztban, ami kényelmes és elegáns, munkahelyre is kitűnő és jól megnyújtja az alakunkat.
Ez pedig nem más, mint a NADRÁGKOSZTÜM.
Az 1920-as években tűnt fel, amikor a nők egy kis csoportja a férfias öltözködést részesítette előnyben, és nemcsak nadrágot, hanem kalapot és monoklit is viseltek. A kifejezést egyébként Nagy-Britanniában kezdték használni az I. világháború idején, a nehéziparban dolgozó nőkre utalva.
A divatipar számára az 1960-as évektől lett érdekes, amikor Londonban Foala és Tuffin, amerikában pedig Luba Marks megtervezték az első darabokat.
1966-ban Yves Saint Laurent bemutatta híres Le Smoking-ját, ami a férfiak szmokingját utánzó női alkalmi viselet volt.
Az 1960-as évek végén Ossie Clark tervezett igazán nőies nadrágkosztümöket, amik gyorsan népszerűek lettek. A nők is folyamatosan feszegették a nadrágviselés határait, hiszen hihetetlenül sokáig egyes munkaterületeken és pozíciókban csak szoknyában jelenhettek meg a hölgyek. Például 1993-ig az Egyesült Államok szenátusában a női szenátorok nem viselhettek nadrágot.
A 2016-os amerikai választások idején a Hillary Clinton szimpatizánsok nagy része nadrágkosztümben ment el szavazni, ami a Pantsuit Nation nevű 2,9 milliós Facebook csoport szervezésének köszönhető.
Az ALACSONY NŐK ezekre figyeljenek, ha nadrágkosztümöt választanak:
- egyszínűsége miatt optikailag nyújt,
- ha a nadrág dereka magasan záródik, az plusz centiket jelent a lábunk hosszát tekintve,
- a nadrág szára is nyugodtan lehet olyan hosszú, ami a lábfejig ér
- magassarkú cipő kötelező,
- a blézer/zakó röviden az igazi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
